ALVÁS, ALVÁS ÉS A CIRCADIAN RITMUS, ALVÁS ÉS HORKOLÁS
ALVÁS / Alvás és a Circadian ritmus
„Megbírságoltam
és előzetesbe küldtem
tudatomat!”…elmentem
aludni….:-)) Az
alvás
legnagyobb adománya, hogy tudatosan nem
bombázhatjuk tovább
gondolatainkkal a szervezetünket, így teljes
mértékben ki és fel tud
használódni a szervezet
öngyógyító,
regeneráló képessége.
Mindenki számára természetes dolog,
hogy az alvás
az élet
természetes
velejárója. Mégsem alszunk eleget,
vagy nem megfelelő időben. Pedig az
alvás
során,
nemcsak pihentetjük szervezetünket, agyunkat,
magunkat, az
alvás
idején
egész szervezetünk sejtszinten
regenerálódik,
energetikailag harmonizálódik. Alvás alatt fokozódik a sejtosztódás
és
csökken a sejtelhalás szintje, az alvás
időszaka alatt a sejtek közötti
információs áramlás is
akadálytalanabb.
Nickmann István computergrafikája (www.netstudio.hu(arthur/galeria)
ALVÁS / Circadian ritmus, az ember biológiai ritmusa
Az ember napi circadian ritmusát
3 alapvető tényező határozza meg: a
külső ingerek és azok intenzitása, a
belső biológiai óra, és a test
belső állapota. Az alacsonyabb rendű
élőlényekhez hasonlóan az emberi
szervezet életműködései is
hullámzó erősségűek, melyeknek
periódushosszuk van. Ezeket a ritmusos,
ritmikus hullámzásokat
(bioritmus) külső körülmények,
geofizikai tényezők indítják be
és
tartják fenn. Ennek megfelelően
megkülönböztetünk:
- Napszakos circadian ritmusokat (nap,mint 24 óra, cirkadián = periódushossz 24 óra)
- Hónapos circadian ritmusokat (28 napos, cirkalunár = luna-hold periódushossz)
- Évszakos circadian ritmusokat (1 év, cirkannual = annus év periódushossz)
ALVÁS / Circadian ritmus és a test belső állapota
Az álmosság-alvás ritmusát, ritmicitását a fényviszony – azaz a
sötétség, és a szervezet
ehhez való alkalmazkodása, illetve a
humán
környezet viselkedése, szokásrendszere
alakítja ki (pl. a sarkkörön
belül lakó emberek ébrenlét
és alvás ritmusa
egyforma a
téli teljes
sötétségben, a tavasszal
változó világosság
– sötétségben, illetve
egész napos nyári
világosságban is).
- Napi ritmust az agyalapon elhelyezkedő mag vezérli (SCN), mely a hipotalamusz előtt helyezkedik el. A mag működését a tobozmirigy által termelt melatonin nevű hormon befolyásolja (ez a hormon a szívritmusra és a vérnyomással is hatással van). A reggeli fény a becsukott szemen keresztül bejut az agyba, és ott a tobozmirigy melatonin termelését csökkenti, az esti sötétségben pedig stimulálódik a tobozmirigy melatonin termelése.
- Az álmosság érzetéért is egy hormon a felelős, az ún. adenozin nevű hormon. Ez az anyag ébrenléti állapotunkban fokozatosan termelődik, estére olyan magas szintet ér el a szervezetünkben, hogy kiváltja az álmosság érzetét, alvás időszaka alatt pedig, csökken a termelődés.
- A test belső hőmérséklete este 9 óra körül a legmagasabb (37°C), alvás alatt fokozatosan 1 fokot csökken, míg hajnali 5 óra körül eléri mélypontját, azután hirtelen visszaáll 36 °C-ra a test hőmérséklete. A testhőmérséklet délutántól kezd újra – relatíve - emelkedni.
- A diurézis (vizelet) éjszakai csökkenését a sötétségben fokozott ADH nevű hormon (amely a vizelet kiválasztásának csökkentéséért felelős) termelődése okozza. (Érdekességként: a sarkköri nyárban, ahol 24 órás világosság van, a vizeletképződés ritmusa – azaz a sötétséghez igazodó vizelet kiválasztást szabályozó ritmus- átmenetileg szünetel).
- A légzés perctérfogat hajnalban való csökkenése a légzőközpont széndioxid iránti érzékenységének csökkenésével kapcsolatos. A légutak ellenállásának fokozódása egészséges emberben is észlelhető, de sokkal kifejezőbb, pl. asztmában szenvedő embereknél. Az asztmatikus rohamok is hajnalban a leggyakoribbak.
- A szívfrekvencia, a perctérfogat, az artériás vérnyomás hajnalban a legalacsonyabb folyamatos ágyban fekvés esetén is, függetlenül attól, hogy éppen alszunk- e.
- Reggel nagyobb a vörösvérsejtszám és a hemoglobinkoncentráció, az ébredés utáni órákban esik a fehérvérsejtek (oezinofil granulociták) száma.
- Lásd. még: bioenergetikai szervóra
ALVÁS / Circadian ritmus és a külső ingerek
Külső időjelzőként számos
tényező szóba jön, de a napszakos
circadian
ritmust
kialakító
faktorok egy
közös okra, jelenségre
vezethetők
vissza. Ez pedig a Föld
tengely körüli forgása, amelyből
adódó ritmusos
környezetváltozások (nappalok,
éjszakák ) hatása a filogenezis
kezdete
óta gyakorlatilag minden élőlényre
befolyást gyakorol. A nappal és
éjjel különbségében
döntő a világosság –
sötétség ritmusos
váltakozása,
kisebb jelentőségű a
hőmérsékletváltozás.
Külső hatásként még ehhez
társul a „szociális
behatás” (mások
tevékenységének napszakos ritmusa).
Az óramutatók
állásának
megfigyelése csak akkor játszik szerepet a
szervműködések ritmusának
fennmaradásában, ha a fenti egyéb
tényezők nem érvényesülnek.
Másodlagos szerepe van annak, hogy a már
kialakult ritmusos,
ciklikus
emberi tevékenység
(ébrenlét-alvás,
függőleges-vízszintes testhelyzet,
étkezés-táplálékfelvétel
szünet) következtében további
működések válnak
ritmusossá.
ALVÁS / Circadian ritmus és a belső biológiai óra
A belső biológiai óra nem más, mint az
évezredeken át szabályos 24
órás
periódusban érvényesülő
hatások rögzülése sejtszinten.
A
sejtműködések
napszakos ritmusának
irányítását a
hipotalamuszban levő idegsejtek
végzik, melynek fő szinkronizáló
tényezője a retinát érő
fényerő (a
szembe jutó fény mennyisége). Az
agykéregnek is van funkciója egyes
külvilági tényezők
(szociális)
közvetítésében és
így a periódushossz
beállításában, de a belső ritmus
kérgi irányítás
nélkül is fennmarad
(pl. a testhőmérséklet napszakos ritmusa,
hormonális változások, stb.).
Tehát a belső órának semmi
köze az ember
időérzékeléséhez.
Így például
kétszer gyorsabbnak vagy éppen fele olyan
gyorsnak vélheti az idő
múlását az -a
változó
külvilágtól izolált ember-
(pl. sötét barlangban
rekedt, egyedül és óra
nélkül lévő ember), aki
spontán alvásritmusának
periódushosszában nem téved
fél óránál többet.
Tudományos egyéb kutatások leírását lásd. még:
Házipatika.com.
„Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás!”
(Albert Einstein)
ALVÁS / Napi ritmus és a fáziseltolódások, fronthatások
Fáziseltolódáshoz (az
éjszaka
„elcsúszása” illetve az alvás
elcsúsztatása) előbb, utóbb mindenki
alkalmazkodik. Transzmeridián ( nyugati vagy keleti
irányú) utazáskor 2
óránkénti
eltolódáshoz kb. egy-egy nap
adaptálódási
(alkalmazkodási) idő
szükséges. 8-12
órás eltolódás
esetén azonban már a normális
alvásritmus
csak 3-9 nap után áll vissza, illetve
áll át az új
időviszonyoknak megfelelően.
A fáziseltolódáshoz való
alkalmazkodás ideje alatt a közérzet
rosszabb,
a teljesítményszint alacsonyabb, a
koncentráló képesség
és memorizáló
képesség, toleranciakészség
csökkenhet, elalvási és alvási
nehézségek
léphetnek fel. Ennek igen nagy jelentősége van
például a váltott
műszakban dolgozók esetében. Élettani
paraméterek adaptálódási
idejét
figyelembe véve helyesebb lenne a
műszakváltásokat havonta egyszer,
vagy még ritkábban alkalmazni. A
tartós éjszakai
műszakvállalás azonban
nehezíti a családi életben, vagy a
társadalmi életben való
alkalmazkodást, beilleszkedést. Az
időzónákon való gyors
átutazásból
eredő alkalmazkodási problémáknak nagy
jelentőségük van (és számolni
kell hatásukkal) pl. a pilóták, a
katonák, sportolók vagy diplomaták
esetében.
ALVÁS / Napi ritmus és a klimatikus, meteorológiai fronthatások
Földrajzi fáziseltolódás
esetén még külön
hatással van az ember
alkalmazkodóképességére a
klimatikus hatás. Egy adott földrajzi
területen általában tartósan
jellemző hőmérsékleti,
páratelítettségi,
légnyomási viszonyok, és a
napsugárzás erőssége
határozzák meg az adott
hely természetes klímáját.
Formái: trópusi klíma,
mérsékelt égövi
klíma, sarki klíma, tengeri klíma,
szárazföldi (sivatagi) klíma,
magaslati (hegyi) klíma. A hirtelen bekövetkező
időjárás-változás
befolyásolja a szervezet
működését, sőt egyes esetekben
betegségi
állapotot alakíthat ki
(„meteoropaták”), vagy fokozhatja a
betegség
tüneteinek súlyosságát.
Frontátvonulások régebben is voltak,
hatásukra akkor is voltak
bizonyosan, akik érzékenyebben
reagáltak. Azonban napjainkban a
fokozott környezeti ártalmak és emberi
terhelések miatt, fokozódott a
reagálási
érzékenység és az ennek
megfelelő következményei.
Hidegfront
(légnyomás emelkedés) a
paraszimpatikus
idegrendszer
tónusfokozódásához vezet
(vagotónia,
alkalózis-lúgosodás).
Hatására
csökken a vércukorszint, a reflexidő
megnyúlik, csökken a
munkateljesítmény. Hidegfront idején
egyes betegségek gyakrabban
jelentkeznek (angina pectoris, asztmás roham,
bél-simaizmok görcse,
korai burokrepedés, ingerlékenység,
epilepszia, lázas eklampszia
(görcsroham), elalvási-alvási
nehézség.
Melegfront
(légnyomáscsökkenés) a
szimpatikus idegrendszert aktivizálja
(szimpatikotónia,
acidózis-savasodás),
ami
álmatlansághoz,
nyugtalansághoz vezet, továbbá fokozza
egyes betegségek gyakoriságát
(hipertónia, trombózis,
szívizom-infarktus, méh
fájásgyengesége,
depresszió,
elalvási-alvási
nehézség).
ALVÁS / Alvási ciklusok és az agy hullámok
Az élő sejtek, szövetek
működése során, a
sejtmembránon (sejthártyán)
bioáram keletkezik, mely jellemzője a sejt
működési állapotának. Az
agykéregben keletkező elektromos
potenciálváltozások az EKG –
hoz
hasonló elven működő
készülék
segítségével
regisztrálhatóak. Az
elektródákat a koponya
különböző meghatározott
területeire helyezik
fel, s így az agyban keletkező bioáramot az EEG
készülékkel
felfoghatják és értelmezhetik, a
kapott görbék jellegzetességei
alapján.
- Alfa hullámok 10 Hz (9-14 Hz): Ébrenléti állapot. Zavarmentes, teljesen nyugodt, ellazult állapotú, becsukott szemű ember agyhullám görbéje (meditációs állapot alapja).
- Bétahullámok 20 Hz (15-40 Hz): Ébrenléti, figyelő állapot. Ha a vizsgált személy a szemét kinyitja, az alfa ritmust egy másik, az előbbinél gyorsabb, szabálytalanabb ritmusú elektromos aktivitás váltja fel. Ez a jelenség a látással (szenzoros ingerléssel) függ össze (ezt deszinkronizációs állapotnak is hívják).
- Téta hullámok 3,5-7 Hz: Könnyű alvás állapota
- Delta hullámok 3,5 Hz alatt: Mély alvás állapota
ALVÁS / Alvási ciklusok, fázisok

Az alvás a legtöbb gerinces (és némelyik
különleges rovar, pl.
Drosophilia-gyümölcslégy)
természetes állapota. Pavlov az alvást
védőgátlásnak nevezte, utalva az alvás
regeneráló funkciójára,
és mint
az idegrendszert kímélő,
tehermentesítő fontos kritériumra.
Élettanilag az alvás
periodikusan visszatérő fiziológiás
állapot,
melynek élettani jellemzői a következők:
- A vázizomzat (csontokat körülvevő izomzat, mely biztosítja az akaratlagos, szándékos mozgathatóságot), ellazulása (ez az alvás legfőbb magatartási ismérve, pl. ülve elalvó ember előreejti fejét, mivel ekkor a testtartást biztosító izmok elernyednek, ezért aludni csak fekve, vagy megtámasztott állapotban lehet).
- Nem túl erős környezeti ingerekre való reakció hiánya (az alvó ember nem hallja környezetének hangjait).
- A magasabb rendű szellemi és lelki funkciók (tudat, gondolkodás) szünetelése.
- Jellegzetes EEG-változások kísérik az alvás folyamatát.
- Ébreszthetőség (erős külső vagy belső ingerek felébreszthetik az alvó embert, szemben az eszméletlen vagy narkotizált egyénnel).
- A paraszimpatikus vegetatív működések túlsúlya (pl. vérnyomás csökken, pulzus lelassul, testhőmérséklet csökken, pupilla szűkül, anyagcsere és energiafelhasználás csökken).
Az alvás
fázisait kutatók több részre
osztották. Egy ciklus nagyjából
90-120 percig tart, ez alatt 4 NREM és 1 REM
fázis különíthető el.
Ilyen ciklusokból az egész alvás
idő alatt 4-6 fordul elő átlagosan.
- NREM-1-fázis: Átmenetet képez az éber és az alvó állapot között, az álmosság érzet ekkor fokozódik. Az agyhullámok, és az izmok aktivitása lassul. Előkészítő állapotnak nevezhetjük, alfa hullám jellemzi, a béta hullám megszűnt.
- NREM-2-fázis: Könnyű alvás, szemmozgás, szívműködés, vérnyomás, testhőmérséklet csökken. Szendergés fázisának is nevezhetjük, itt az alfa és téta hullámok váltakoznak egymással.
- NREM-3-fázis: Mélyül az alvás, rendkívül lelassulnak az agyhullámok, szívműködés, vérnyomás csökken. Közepes mélységű alvás, melyben már a téta és delta hullámok váltakoznak egymással.
- NREM-4-fázis: A legmélyebb alvás periódusa, ekkor a leglassúbbak az agyhullámok, szemmozgás már nincs, de a végtagok még mozoghatnak. Delta agyhullám jellemzi. A 3. és 4. NREM-fázis a legfontosabb a szervezet regenerálódási folyamatában.
- REM 5.-fázis: Erős agyi aktivitás jellemzi, de a mozgató izmok átmenetileg lebénulnak. Ezt a periódust paradox alvási időszaknak is nevezzük, mert ekkor a delta hullámok mellett, megjelennek a téta hullámok is. Ekkor álmodunk! Ebben az időben könnyen felébreszthetőek vagyunk, rövid ébredés is előfordulhat.
Az ébredés folyamatán
miután aktivizálódott az
egész
agykéreg,
megjelennek az alfa hullámok, majd a
deszinkronizációs fázis
(béta
hullámok), azaz a teljes ébrenléti
állapot, majd a teljes fizikai
aktivitás (mozgás, beszéd, stb.)

A fiziológiás alvás
a központi idegrendszer és ezen
keresztül az egész
szervezet regenerációs periódusa.
Ebben az időszakban történik meg az
ébrenlét során
elhasználódott energiaforrások
pótlása,
újraszintetizálás, valamint a
felhalmozódott anyagcseretermékek
lebontása, kiválasztásának
fokozódása (például a
vesék alvás alatt jobb
vérellátással rendelkezhetnek).
Az alvásszükséglet
a testi fejlődés szakaszában jóval
nagyobb, mint
későbbiekben. Feltételezhetően az alvás
alatt a növekedési hormon
termelődése intenzívebb, és maga a
növekedési folyamat is.
Újszülöttekben a
szükséges napi alvási
idő 16-18 óra, csecsemőkben
14-16 óra, kisgyermekekben 10-12 óra, fiatal
felnőttkorban 8-10 óra,
felnőttkorban 8 óra, idős korban 6-8 óra is
elegendő naponta.
A felnőtt ember teljes alvásidejének
15-20%-át a paradox fázis tölti ki
(REM 5. fázis, az álomlátás
fázisa), csecsemők és gyermekek
esetében ez
az alvási
érték sokkal nagyobb. Sőt
újszülöttek esetében
feltételezik,
hogy a nap 24 óráját nem is az
ébrenlét és alvás,
hanem a lassú
és
paradox alvásfázisok
töltik ki. Az életkor előrehaladtával az
alvás
dinamikája is megváltozik, több lesz a
felületes alvás,
mint a mély
alvás
időszaka, s a hajnali órákban ezt
ismételt fölébredések
jellemzik.
Az alvás
jellegzetes gátlásos állapot, ez a
gátlás fokozatosan alakul
ki, és terjed szét az agykéreg
területeire, s a kéreg alatti
központokra. Az alvásért
felelős gátló mechanizmusok
folyamatában több folyamat is részt vesz:
Ha a külvilágból érkező
ingerek mennyisége és
intenzitása csökken,
mérséklődik az agytörzsi nem specifikus
aktiváló rendszer (formatio
reticularis-formáció retikuláris
→érzőrendszer-érzékelés
agytörzsi
része). Az agytörzsben specifikus alvásközpontok
is vannak, melyek
felelősek a különböző alvásfázisok
létrejöttéért (a
különböző
alvásközpontok
relatív túlsúlya folytán).
Az egyik a középagyban
található (raphe-magcsoport-a szerotonin
és adrenalin hormonok hatnak
rá), a másik a híd felső
részében helyezkedik el (locus coeruleus).
ALVÁS / Alvászavarok és tényezői
Mi okozhat alvászavart (insomnia-inszomnia)? Alvászavarról
akkor
beszélünk
általánosságban, amikor valaki nehezen
alszik el, gyakran
felébred álmából,
felületes az alvása,
reggelente fáradtan és
„nyomottan” ébred. Gyakran
tudomásunk van az okáról (pl.
felébreszthet
a fájdalom, nátha vagy allergiás
állapot esetén az orr eldugulása,
nedvedzése, stb.), gyakran azonban csak kutatjuk az okot,
hogy miért
nem alszunk jól és pihentetően.
Az alvászavar
fajtái is rámutathatnak a zavart
kiváltó okra. Van,
amikor maga az elalvás
nehézkes, azaz álmatlanságban
szenvedünk
(időskorúaknál gyakori), vagy amikor
könnyen elalszunk, de nem alusszuk
végig az éjszakát, hanem gyakori
felébredésekkel
küszködünk, azaz rövid
az alvásidő.
Ettől függően léteznek az elaltató,
illetve az átaltató,
azaz alvást
segítő szerek és megoldások.
Alvászavarok
négy fő csoportra oszthatóak:
- Elégtelen alvás- inszomnia ( az elalvás és az átalvás zavara, alvásdeficit)
- Túlzott aluszékonyság- hiperszomnia (alvástúlsúly→ az ébresztőrendszer /serkentő formatio retikuláris/ túlsúlya, vagy az alvásrendszer /gátló formátio retikuláris/ elégtelensége okozhatja, ennek igen sokféle kiváltó oka lehet, összefoglalóan túlzott aluszékonyság szindrómának is nevezik az
állapotot. Nem kóros a túlfokozott kifáradást követő rendkívüli alvás. Kóros viszont a napközben jelentkező alvásroham /narkolepszia/, a
pszichológiai betegségekhez (pl. depresszió) társuló nappali aluszékonyság, továbbá az alvás alatt kialakuló légzészavar (gyors légzés-hyperventiláció, légzéskimaradás-apnoe).
- Az alvás-ébrenlét zavara (a biológiai óra megzavarása, pl. gyors időzóna-változásakor vagy műszakváltáskor – fáziseltolódások).
- Az alváshoz kapcsolódó működészavarok, és minőségileg kóros alvásesemények- paraszomnia (ide sorolható a gyermekek éjszakai felriadása, ágybavizelése miatti felébredések→szorongás, a felnőttek „lidércnyomásai”, az alvajárás-szomnambulizmus, az alkoholmérgezéssel járó kórosan kevés paradox alvás-felületes alvás túlsúllyal).
Alvászavarok,
alváselégtelenségek
(inszomniák) mechanizmusuk szerint a
következő főbb formákban
különíthetőek el:
- Lelki okokból kialakuló alváselégtelenség lehet átmeneti vagy helyzetfüggő (szituatív inszomnia), amikor heveny lelki konfliktus váltja ki az alvászavart (családi, pénzügyi-munkahelyi problémák, vizsgadrukk). Ebből nem ritkán tartós szorongás és idült elégtelen alvás, alvászavar alakulhat ki.
- Személyiségzavarok, elmebetegség is okozhat alvászavart, inszomniát. Depresszióban a hajnali túl korai felkelés, mániás betegségben pedig a súlyos elalvási nehézség a jellemző.
- Gyakori a gyógyszerek, élvezeti szerek által okozott elégtelen alvás, alvászavar. Nyugtatókhoz, altatókhoz való hozzászokás után a hirtelen megvonás súlyos álmatlansághoz vezethet. Feketekávé (és alkohol esti) délutáni fogyasztása esetén az elalvás késleltetett, gyakori felébredések jönnek létre, az alvásidő csökken. A megromlott éjszakai alvás másnap fokozza az élvezeti szerek általi igényt (a fokozatos csökkentés a megoldás).
- Alvás alatti légzészavarok (felületes légzés, légzésszünetek→horkolás), valamint alvás alatti izomrángások szintén zavart okohatnak.
ALVÁS / Alvászavart kiváltó leggyakoribb okok
- A káros földsugárzás, mely megzavarja az energetikai harmonizációt (radiesztézia).
- A szervezet kémhatásának savas irányba való eltolódása ( lúgosítás).
- A kényelmetlen ágy, izzasztó, szellőzést nem biztosító ágynemű, és a szoros éjjeli ruha!
- A stresszes, aggódó állapot, félelem, depresszió (ezek hatására olyan hormonok szabadulnak fel a szervezetben, pl. a cortizol-stressz hormon, amik az ébren maradást segítik elő).
- A váltott, éjszakai műszakok, melyek megzavarják, illetve megterhelik a belső biológiai óránkat, alkalmazkodóképességünket. Egészségkárosító hatása jelentős, mert a szervezet energetikai feltöltődése, harmonizációja nem a szervezet természetes (belső) időrendi igényeihez igazodik ( szervóra), a (circadian) bioritmus felborul.
- A nehéz, zsíros és nagy adag vacsora fogyasztása, mely a hormonrendszert, az emésztőrendszert működésre és emésztőnedvek kiválasztására készteti (anyagcsere és emésztő folyamat, fogyókúra).
- A refluxbetegség, a candidabetegség, székelési és vastagbél eredetű problémák
- Az alkohol fogyasztása (elősegíti ugyan az elalvást, de felületes alvást biztosít, és apnoe-t /légzés kimaradással járó oxigénhiányos állapot/ okozhat).
- Az este fogyasztott kávé, erős tea a koffein stimuláló hatása által.
- A dohányzás, mely stimulálja az agysejteket.
- A gyógyszerek mellékhatásai.
- A horkolással járó mikroébredések.
- A hormonális zavarok (pajzsmirigy jód), klimax).
- A keringési zavarok, érrendszeri problémák, szívbetegségek.
- A túlsúly.
- Az erős bőrviszketéssel, fájdalommal járó betegségek.
- A légúti betegségek.
- A gerinc fájdalmai és az izületi fájdalmak.
- Az urológiai betegségek, melyek gyakori vizelési ingerrel és vizeletürítéssel járnak.
- A fizikai és szellemi túlterheltség.
- A mozgásszegény életmód és természetes levegő (friss oxigén) hiánya (fogyókúra mozgás, bioenergetikai mozgásgyakorlatok).
- A fájdalommal járó, gyulladásos megbetegedések.
- A környezeti hangártalmak, hangingerek.
- A folyadék (víz!) hiány (vízterápia).
- Vitamin és ásványi anyag hiányok, nehézfém mérgezések, szabadgyökök túlsúlya.
ALVÁS / Alvás és az ébrenlét zavarai
Léteznek az ébrenlét zavarai is,
melynek két formája ismeretes. Az első
a kóros aluszékonyság
(somnolentia-szomnolencia), mely létrejöhet
kifáradás esetén, illetve az
idegrendszer működési zavara miatt,
oxigénhiányos állapotban,
vérben felhalmozódott toxikus (méreg)
anyagok
jelenléte (mérgező
ásványi anyagok, Candidabetegség,
vagy nagy adag alkohol elfogyasztása
esetén. Csökkent
éberségi szinten, állapotban a
kórokok egységesen az agytörzsi serkentő
rendszer aktivitását csökkentik,
enyhébb esetben átmeneti gyengeség,
elesettség, reakciókészség
–csökkenés jön létre.
Az aluszékonyságon
kívül súlyosabb esetben
létrejöhet még az alig
reagáló állapot (sopor),
sőt teljes mély eszméletvesztés
(kóma) is kialakulhat (pl.
agyrázkódás,
fokozott agyvíz (likvornyomás)-nyomás,
gyulladásos vagy fertőzéses agyi
károsodások,
anyagcsere-változások→pl.
hipoglikémia, stb.).
A másik formája a fokozott
ébrenléti állapot, melyet a
külvilágból
érkező ingerek, valamint a szervezetből érkező
ingerületek hozhatnak
létre (öngerjesztő izgalmi állapot). Ez
az állapot, ha tartósan
fennáll, az idegműködés
összeomlásához
vezethet.
A fokozott ébrenléti állapot
aktivitási szintjét tehát a
vegetatív
változások és a fokozott lelki
felindulások is befolyásolják.
Így nem
meglepő, hogy a túl sok feketekávé
(koffein) fogyasztás,
pszichostimulánsok, fájdalomingerek, a
tartós stressz állapotokat
kísérő
adrenalin többlet kórosan fokozhatják az
éberség szintjét. Mindezek a
hatások fokozott agytörzsi serkentőrendszeri
aktivitást, fokozott
szétterjedő agykérgi izgalmat okoznak, ami
fokozott izgalmi állapotban,
ingerlékenységben jelentkezik. Az
agykéreg fokozott és tartós izgalmi
állapota, a kialakuló
szorongásérzés pedig fenntartja az
egész
szervezet (anyagcsere,
hormonrendszer, stb.) fokozott (viszont)
reagálási állapotát.
A kórokok megszüntetése és az
ellazítási módszerek, a
passzív pihenés
beiktatása segít a mihamarabbi
egyensúly
visszaállításában. A
mindennapi passzív pihenésben ellazul a
vázizomzat, pszichésen a
szorongásmentes nyugalomérzés
kerül
túlsúlyba,
ezek által a kortikális (agykérgi)
gerjesztettség csökken. Az
ellazítási módszerek
elnevezése nem csak a nyugalmi helyzet és
állapot
létrehozását jelöli, hanem a
pszichomotoros és pszichovegetatív
önszabályozás
létrehozásának magasabb
fokát is tartalmazza. A relaxáció
olyan tanulási folyamat, amely tréningszerűen
alkalmazott helyzet- és
gyakorlatismétlésekkel éri el a
megzavart működésű élettani
folyamatok akaratlagos, tudatos
szabályozásának
elsajátítását,
bevésését,
készségszintűvé
alakítását.
ALVÁS / Jó alvást elősegítő tényezők
A jó alváshoz
tökéletesen
hozzásegíthetjük magunkat az
elalvást segítő
vagy nyugtató teák
alkalmazásával (
gyógynövények),
melyek finoman,
természetes módon
segítik az agyunkat és szervezetünket a
természetes
„leblokkolódáshoz”.
A
Bioenergetikai
harmonizáció -és
Biorezonancia
kezelések, a
Schüssler-só
terápia, a
Homeopátia,
az
Arany-kolloid
oldat (idegrendszert erősítő hatása miatt) is
nagyban
segíthet alvászavaraink
kiküszöbölésében.
Feltétlenül
szükséges, hogy figyelembe vegyük
szervezetünk belső
órájának
útmutatását, és
próbáljunk meg minél inkább
alkalmazkodni
hozzá. Lehetőleg este 22 óra
környékén már adjuk meg
magunknak az alvás
lehetőségét. Ekkor már
álmosak is vagyunk, érezzük, hogy
eljött az
ideje a pihenésnek. Ne fosszuk meg szervezetünket -
további film
nézésével (főleg nem
zaklató jelenetekkel), vagy gyakori éjszakai
kiruccanásokkal - attól a
lehetőségtől, hogy teljes energetikai
harmonizációt végezhessen
(Táplálkozás bioenergetika - szervóra
, Holdhatás).
ALVÁS / Jó alvás alapvető kritériumai
- Rendkívül fontos a káros földsugárzások leárnyékolása (radiesztézia), kivédése, az ágy megfelelő, ártalmatlan sugárzási zónába való elhelyezése! Minden elektromos készüléktől (a számítógéptől is..) legalább 3 méterre célszerű elhelyezkedni, ha megoldható.
- Valóban ne terheljük meg a szervezetünket túl sok és nehéz, zsíros tápanyaggal, mert az emésztőrendszer fokozott működése és a velejáró hormonális működések teljesen felborítják az alvás funkciós rendszerét (gyomor emésztése és a nehéz ételek, táplálkozás bioenergetika)! Teljesen üres hassal se feküdjünk le, mert akkor a gyomor lekötetlen savkészlete fog zavart kelteni, este célszerű nehezen emészthető szénhidrát (a rostok segítik a bélrendszer tisztulását és hamar telítenek) és könnyen emészthető fehérje tartalmú ételeket fogyasztani (úgosítás).
- Szükséges a megfelelő vitamin és ásványi anyag ellátottság, a B6-vitamin, a niacin, a Folsav, a B-komplex vitaminok segítenek alvászavar esetén, illetve elősegítik a nyugodt alvást, a magnézium és kalcium szintén, a magnéziumot és kalciumot együtt célszerű bevenni, lehetőleg 1:2 arányban. Vas hiány esetén (főleg nők esetében) szintén előfordulhat alvászavar, gyógyászati mennyiségben történő fogyasztása elött célszerű a vér vas-szintjét megméretni.
- Triptofán (aminosav-komplex készítményeiben található meg) fogyasztása nyugtatólag hat, főleg ha este gyümölccsel vagy gyümölcslével együtt vesszük be. A Triptofánból állítja elő a szervezet a nyugtató hatású szerotonint (fehérjék esszenciális fehérjék szerepe), Triptofán természetes forrása pl. a pulykahús.
- Ne használjunk szintetikus anyagból készült pizsamát, hálóinget, hogy szellőzhessen a test!
- Ne használjunk szoros, testünkre tapadó éjjeli ruhát!
- Mozogjunk, sétáljunk naponta a friss levegőn, hogy oxigénkészletünk feltöltődjék (lásd. még: bioenergetika -energia felvételi tényezők, radiesztézia -az emberi test polarizáltsága, bioenergetikai mozgásgyakorlatok)!
- Elalvást és alvást segítő gyógyszerek helyett gyógyteákat fogyasszunk! Kiváló például a citromfű, levendula, macskagyökér, a komló és kamillatea, az orbáncfű hatékonysága.
- Alvászavarok esetén 21 napon át fogyasszunk el egy kiskanálnyi fahéjat, mely energetikai aktivátorként elősegítheti az alvási ciklus harmonizálódását.
- Vegyünk tengeri sós, vagy gyógynövényolajos meleg gyógyfürdőt, illetve zuhanyozzunk le lefekvés előtt!
- Jól szellőző, puha ágyneműt válasszunk, mely csökkenti az izzadást!
- Testsúlyunknak, gerincünknek és testfelépítésünknek megfelelő matracot válasszunk! Célszerű a középutat választani ebben az esetben is, azaz közép-kemény, közép-puha kiszerelésű matracot venni.
- Szellőztessük ki a helységet, ahol nyugovóra térünk!
- Gondolatainkat a légzésünkre tereljük és alkalmazzuk a nyugodt, mély be és kilégzés technikát!
- KAPCSOLATTEREMTŐ " GYÓGYÍTÁS " - GYÓGYULÁS (Reconnective Healing®) és Kapcsolatteremtési folyamat (The Reconnection® folyamat) - bioenergetikai harmonizáló és (ön)gyógyító folyamat
- Célszerű egy számunkra kedves képpel, gondolattal lezárni a napot (pl. dicsérje meg magát valamiért, még akkor is, ha nehezére esik, egészen addig, míg el nem mosolyodik.. :-))!
- Biztosítsuk a sötétséget, ha szükséges akkor csak jelzőfényt használjunk!
- Fogyasszunk el elalvás előtt egy pohár joghurtot, vagy egy pohár meleg tejet!
- Igyunk egy kis pohár vizet és tegyünk a nyelvünkre (nem az ínyre) csak egy csipetnyi sót, harmonizálva ezzel a víz és elektrolit háztartásunkat (vízterápia)!
- Köszönjük meg magunknak az eltelt napot, bármilyen is volt! Végig csináltam, most itt vagyok, és a holnap már egy egészen új életnap!
- Használjuk ki és fel a humor lazító, jótékony energetikai és mentális hatását!
"A humor az elme mindennapos tisztálkodása."
(Jules Renard)
A komplementer medicina, a
különböző természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások (pl. Alvás
-bioenergetikai terápia), az egyén számára szükséges és alkalmazott
medicinális terápiát-kezelést soha nem helyettesítő - helyettesíthető,
vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltható terápiás alkalmazások, csak a
fizikai-lelki javulást és jóllétet, gyógyulást elősegítő és támogató
kiegészítő gyógymódok!
ALVÁS / ALVÁS - HORKOLÁS ÉS TÉNYEZŐI
Férfiak és nők esetében is gyakori panasz és fennálló probléma a horkolás. Nemcsak a környezet pihentető alvását
(és a nappali
koncentrálási
képességét) zavarja meg, de a horkolás
a szenvedő
félnek
egészségügyi
problémákat okozhat, illetve utalhat egy
már meglévő
problémára is. Az ébrenléti
állapot minőségét is nagyban rontja,
hiszen
a szervezet a horkolást
stresszként,
agresszióként
éli meg!
A horkolás
az alvás
során fellépő energetikai
harmonizációs folyamatot,
és az éjszakai idegrendszeri és
hormonális tevékenységet is
nagymértékben gátolja,
befolyásolja. Másnap, a reggeli
ébredés során
fáradékonyság,
lehangoltság, fejfájás,
súlyos esetben akár kifejezett
kimerültség érzete is
tapasztalható. A nap folyamán
álmosságérzet és
fokozott fáradékonyság,
dekoncentráltság, a
koncentrálóképesség
és a
fizikai teljesítőképesség
csökkenése léphet fel. Kifejezetten
súlyos
következmény okozója lehet az
éjszakai horkolás,
például a
közlekedési,
háztartási balesetek esetében.
Horkolás és szűkületek okai, egészségügyi kockázatai

A horkolás oka a felső légutak szűkülete, melynek
hatására a belégzés
során beáramló levegő a
szűkületnél turbulenssé
válik, és a légutak
bizonyos részeit (pl. hangszálak) megrezegteti.
Fokozott szűkület
azonban már folyamatos, súlyos, oxigén
ellátottsági problémákat
(apnoe), vérnyomás ingadozásokat,
és szívritmusbeli és
hormonális
zavarokat okozhat. Az agy
vérellátottsága
egyértelműen csökkent, másnap
ez okozza a jelentkező tünetek nagy
hányadát. A szűkület lehet
mérsékelt és időszakos.
Megfázás,
allergia
esetén, mivel
duzzadtabbak
eleve a légúti
nyálkahártyák, orreldugulás
és nedvedzés is fennáll,
egyértelmű a légáramlat
akadályozottsága
(áramláslimitációk).
A szűkületet okozhatja még
például az orr-torok mandulák, a
nyelvgyök
megnagyobbodása, a
túlsúly,
megvastagodott zsírréteg a nyakon, a
hormonális betegségek (pajzsmirigy) és
változások. Nőknél a horkolást
a
stressz,
a terhesség, a dohányzás, az alkohol és
leggyakrabban a klimax okozza.
Gyakran gyomorsav túltengés, illetve a nyelőcsőbe
visszaáramló sav
(
refluxbetegség),
a kiváltó ok mely okozhatja a garat
beszűkülését és
ezzel a turbulenciát.
Gyakori panasz a reggeli száj és garat
szárazság érzete, ill. mintha
torokgyulladás-szerű tünetek lennének, a
kifejezett horkolás
önmagában
képes a garat irritációját
kiváltani, ezzel fokozva az amúgy is szűkebb
területek érintettségét.
A légáramlás
megszűnését ún.
mikroébredés szakíthatja meg,
általában
ezt horkantás követi és egy kis időre
megszűnik a horkolás.
Egészen
addig, míg újra mély alvásba
nem merül az illető, újra elernyedt izom
állapotba kerül a garat és
környéke, majd folytatódik
tovább a szűkület
okozta horkolás,
azaz a szervezet oxigénhiányos állapot
elleni
küzdelme. Ezek a mikro-ébredések
önmagukban is okozhatják a másnapi
fáradékonyságot.
Magas vérnyomás és
keringési-szívbetegségek
esetén, a depresszív
állapotoknál, cukorbetegségben
és a gyomorbetegségek
fennállása esetén,
célszerű megkérdezni a beteget, hogy tud-e
esetleg régóta fennálló,
erőteljes horkolásáról.
Aki egyedül él, lehet nincs is tudatában
annak,
hogy horkol
alvás
közben, ebben az esetben ezek a betegek
veszélyeztetettebbek a horkolási
folyamat károsító
hatásaival szemben
is.
A horkolás
kezelése és
gyógyítása
nagymértékben függ a
kiváltó októl.
Először az okot kell kideríteni, mert lehet, hogy
egyszerű fogyással,
vagy gyomorsav-túltengés elleni
kezeléssel (pl.
szódabikarbóna,
neurosan)
megoldható a probléma.
Azonban minden esetben személyre
szólóan kell a terápiát
megválasztani!